És most már biztos, hogy....

Lázas vagyok. Két okból kifolyólag kinoz a láz.... Megfáztam és bedagadt a torkom, ez az egyik ok: kezelhető. A másik, az már sokkal komplikáltabb: a tegnap megszereztem a sziriai és jordánia vizumokat. Örömemben belázasodtam. De legalább tutti hogy nem kell felcserélni ezt az utazást mondjuk egy Plojesti utazásra vagy éppen a mesés Fekete Tenger román partjaira. Kelet elvarázsolt és csalogat.

Egyre jobban és egyre erőteljesebben elhatalmasodik bennem a keleti út közelsége. Utolsó éjszaka még aludni sem fogok tudni.... örömömben.

Térképek...

A mindenkori ember tájékozódását elősegítette olyan rajzokkal, ábrákkal, jelekkel amelyek megmaradtak és napok, hetek esetleg hónapok múltán is megtalálta a helyes irányt. A térkép őse Egyiptomból származik, bár egyes kutatások az ókori Asszíria találmányának vélik a kőbe vésett helyszínrajzot. Jómagam akkor tartok jónak és használhatónak egy térképet, ha átlátható, pontosan bemérhetőek rajta a távolságok és mindenekelőtt éppen annyi információt tartalmaz, amennyi szükséges és elégséges ahhoz, hogy a helyszínen, a terepen jól útbaigazítson. Hamarosan utazásom elő-szakaszába érkezek. Én pedig csak csodálni tudom a magyar térképtudomány és kartográfiai nyomdaipar termékeit amelyek előttem vannak... Sokszor a térkép életet menthet. Emelem a poharam a magyar térképkészítők egészségére.Hajrá Chartographia Hungarica.

Hóditó Mohamed és a történelmi falak esete...

Úgy esett, hogy az Eyüp Sultan Dzsámi után, falakat nézegettünk utastársammal. Ez az az élmény, amit a finnyás turisták inkább lecserélnek valamelyik isztambuli bóvlibazár vagy hajón gyártott elektrónikai cucc bolt kedvéért. Nem úgy mi, annak ellenére hogy az utitárs az alvilág szellemeivel próbált meg ijesztgetni, akik földi testet öltve a falakon meg ezek tövében riaszthatják meg a történelem gyanútlan kedvelőit, ha nem túl barátságos falszakaszhoz értünk. Nagy kitartással gyalogoltunk végig az ősi Theodosiusi falak mentén a Mezotheikontól a Topkapi-ig. Ez az a szakasz, ahol található a kis Kerkoporta, amely ha akkor 1453. május 28-án nem felejtődik nyitva, talán még mai is nagyszakállú, feketeruhás bácsik celebrálják a liturgiát a Szent Bölcsesség templomában és keleti ortodixiára tért volna a török nép nagyrésze. Nem így történt. És a falak megmaradtak mert Fatih, a Hóditó nem volt intoleráns és fanatikus. Ő beérte azzal, hogy elfoglalta a várost és nem akart elpusztítani maradandó emberi értékeket. Tudta, hogy ha akkor megtette volna, akkor most a Világ a nevét átkozná és gyalázná. Köszönjük Hóditó, hogy elfoglaltad a várost és meghagytad a falakat.

Őzcsipa eladó...

Vannak nyelvek amelyekben egy-egy szó a mi nehéz magyar nyelvünkön humoros értelmet nyer. Ilyen a török is, amelyel nagyon szoros rokoni szálak fűznek össze. Személyesen nem hiszek a hanti-manysi-finn rokoni blabla mesében, amelyet azért találtak ki valakik, hogy a magyar nép nimbuszát mesterségesen csökkentsék, jelentéktelen és szürke rokonokat kreálva a magyar nemzetnek. Inkább hiszek abban, hogy nekünk az elsődleges rokonaink a kurdok, törökök, ujgurok és türkmének. Nyelvileg minden ezt támasztja alá. Zeneileg minden összevág. Nem úgy mint a reklámban: "Őzcsipa eladó". Jót nevettem rajta, bár igazából most sem tudom, hogy hol árulják az őzcsipát. Csak azt tudom, hogy négy napig Halk Őz őzcsipát árult 0,022 török liráért. Nem a szavak értelme a fontos, hanem az, hogy tudtam: ROKONOK KÖZÖTT OTTHON ÉREZTEM MAGAM. Szegény Őz... ha tudná, hogy még a csipából is pénzt csinálnak egyesek.....

Banánbiznisz.....Insallah - ha Isten is úgy akarja.

Sokan vannak úgy, hogy vérükben van az üzleti szellem és az alkudozás művészete. Így van ez a törökökkel is, akik az évszázadok során elsajátították ezt a mesterséget a görög, örmény és génovai kereskedőktől. Mondhatni ellopták a szakmát és jobbak lettek mint tanítómestereik. Jobbak lettek, mert tehetségesek, ráéreznek a vevő pszichológiájára és nem makacsok, csökönyösek, hanem engedékenyek, ha a helyzet úgy követeli meg. Nekünk mindössze egy fél órás banánevészetre való anyagra volt szükségünk (sajnos a társ nem ismerte az én banánzabáló képességeimet, hiába magyaráztam szoros rokoni kapcsolataimat a közép-afrikai köztársaságbeli cerkófmajmokkal). És úgy adódott, hogy a Törvényalkotó Nagy Szulejmán által alapított Suleymanie Cami közelében hordszekeres gyümölcsárusra leltünk. Nyomban nekifogtam üzletelni-alkudozni, míg társam nagy türelemmel és kitartással várakozott az üzlet nyélbeütésére. Nem vetettem be minden eszközt az ár lealkudásában, mert nem akartam megbotránkoztatni társamat, de megfordult a fejemben hogy a jó üzlet érdekében nem kell sajnálni földhöz verni a kabátot, toporzékolni, veszekedni, netán elkergetni a más vevőket, hogy már pedig:"INNEN NE TESSÉK VENNI, MERT EZ AZ ÁRUS CSALÓ ÉS MINDENKIT ÁT AKAR VERNI." Nem igy tettem és hosszas pénzmutogatás és nyújtott kézfogás után végre meglett munkánk gyümölcse: én bótoltam egy kiló finom banánt, társam pedig fotózott egy sor érdekes képet, bizonyítéka annak, hogy az örmény is tud legalább úgy üzletelni mint a török, aki már pedig művészet szintjére fejlesztette az alkudozást. Csak csodálni tudom azt, aki mindezt a hosszas cirkuszt elviselte és megörökítette...

Hüvel Baki, Allah Baki...

Nem tudom a mi keresztény kultúránkban kit mivel büntetnek éltében, de hogy holtában senkit nem vádolnak meg azzal, hogy bakit követett el vagy vétkezett azt már tudjuk. Nem úgy keleten... Az Eyüp temető számunkra két dologról lett maradandó. Itt nyugszik Hüvel Baki és itt pózolnak toplesszeket megszégyenítő módon a macskák a sírokon. Történt ugyanis, hogy útban az iszlám egyik szent helye, a Fatih Mehmed Sultan által építtetett Eyüp Sultan Cami felé áthaladtam a Pier Lotti temetőn és lencsevégre kaptam kedves jó ismerősünk, Hüvel Baki síremlékét egy kutyának is beillő kövér macskával a fedélzeten. Igen- jól olvasta mindenki: itt a macskák súlya megfelel az európai standard kutyaméretnek. Röviden: majd minden macska utánfutós volt a helyszínen.Amúgy egy újabb felfedezett érték keleten: a holtak házát, a temetőt soha senki nem háborgatja, az egyszer elkészült sírhantokat örökre érintetlenül hagyják, nem úgy mint a mi "értékmentő" nyugati kultúránkban, ahol a sírokat eladják 20-25 év után és még a holtak házából is bizniszt csinálnak egyesek. Ezért szerencsés ember lehetett Hüvel Baki. Jó helyen született, jó kultúrában és még jobb helyen van eltemetve.