Sokan vannak úgy, hogy vérükben van az üzleti szellem és az alkudozás művészete. Így van ez a törökökkel is, akik az évszázadok során elsajátították ezt a mesterséget a görög, örmény és génovai kereskedőktől. Mondhatni ellopták a szakmát és jobbak lettek mint tanítómestereik. Jobbak lettek, mert tehetségesek, ráéreznek a vevő pszichológiájára és nem makacsok, csökönyösek, hanem engedékenyek, ha a helyzet úgy követeli meg. Nekünk mindössze egy fél órás banánevészetre való anyagra volt szükségünk (sajnos a társ nem ismerte az én banánzabáló képességeimet, hiába magyaráztam szoros rokoni kapcsolataimat a közép-afrikai köztársaságbeli cerkófmajmokkal). És úgy adódott, hogy a Törvényalkotó Nagy Szulejmán által alapított Suleymanie Cami közelében hordszekeres gyümölcsárusra leltünk. Nyomban nekifogtam üzletelni-alkudozni, míg társam nagy türelemmel és kitartással várakozott az üzlet nyélbeütésére. Nem vetettem be minden eszközt az ár lealkudásában, mert nem akartam megbotránkoztatni társamat, de megfordult a fejemben hogy a jó üzlet érdekében nem kell sajnálni földhöz verni a kabátot, toporzékolni, veszekedni, netán elkergetni a más vevőket, hogy már pedig:"INNEN NE TESSÉK VENNI, MERT EZ AZ ÁRUS CSALÓ ÉS MINDENKIT ÁT AKAR VERNI." Nem igy tettem és hosszas pénzmutogatás és nyújtott kézfogás után végre meglett munkánk gyümölcse: én bótoltam egy kiló finom banánt, társam pedig fotózott egy sor érdekes képet, bizonyítéka annak, hogy az örmény is tud legalább úgy üzletelni mint a török, aki már pedig művészet szintjére fejlesztette az alkudozást. Csak csodálni tudom azt, aki mindezt a hosszas cirkuszt elviselte és megörökítette...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése