Sokan vannak úgy, hogy nem tudják, nem akarják tudni, kik ők, honnan származnak és kik voltak az őseik. Én ezen fontos kérdésekre igazából két helyszinen döbbentem rá: az Ararat tetején és a jeruzsálemi Szent Gergely Örmény Katedrálisban. Az örmények szent hegyének csúcsán közelebb kerültem őseim szelleméhez, a jeruzsálemi pátriárkai templomban pedig ahoz a zászlóhoz amelyet elérzékenyülve tűztem ki és hagytam fenn 5165 méteren. Mert a becsület úgy követelte meg, hogy bár másként hivják, mások lakják körbe és megint csak mások tartják távol népem hegymászóit tőle... azért a lelkünkben csak ott van mint az a hely ahonnan 1239-ben őseim elmenekültek a jövő, a biztonság és a család érdekébe a szétvert őshazából nyugatra. Jeruzsálemben a zászlót megérintve éreztem azt amit már régebb tudtam....Sahaghian tizenharmadik leszármazottja vagyok aki az Úr akaratából megmászhattam népem szent hegyét. Ami számomra nem Büyük Agri Dagi, és soha nem is lesz az... hanem csak egyszerüen Ararat.
u.i 3900 méteren, a két Ararat Nyergében kutattam-nézelődtem azon bizonyos Noé ősapánk bárkája után. Való igaz, hogy kies helyen fekszik a hegy, bárka alakja van, a nyerge elég széles és lapos.... de hogy valaha oda bárkát épitettek volna az Özönviz idején, azt még a tudomány se tudja megfejteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése